Dunaújvárosi Vízi Sport Club története

Dunaújvárosi Vízi Sport Club története

A Dunaújvárosi Vízi Sport Clubot gazdasági kényszer hozta létre.
A ’70-es évek elején a motorcsónakázásra alkalmas benzin a kutakon 3 forintért volt beszerezhető literenként, de Dunaújvárosban a szovjet laktanyából 2,5-ért kannástól odaadták. A ZIL-esek árfolyama 2 Ft/l volt (boldog békeidők). Az akkori motorcsónakok mérhetetlen nagy „üzemanyag fogyasztása ugyanakkor számolásra késztette a csónakosokat”, hiszen a kormányzat a motorcsónakokat luxusadóval terhelte, aminek mértéke 2 Ft/cm3 volt. Az okos magyar motorosok megtalálták a megoldást, amely kulcsa abban rejlett, hogy azok a csónakosok, akik szervezett keretek között motorcsónak versenyeken vesznek részt, mentesülnek a luxusadó fizetése alól. Ezért a Magyar Motorcsónak Szövetség létrehozta a túraverseny rendszerét. Egyszerű matematikával bizonyítható volt, hogy a versenyeken történő részvétel költsége alacsonyabb a luxusadónál!

Dunaújvárosban és környékén a ’70-es évek közepén csak szovjet Vihar, Privet, Vetyerok, Neptun és hasonló világmárkák szolgálták a horgászás és a vízi turizmus szerelmeseit. Én magam is birtokoltam egy kisebb teljesítményű motort, amihez saját kezűleg építettem egy hajótestet, és élveztem a boldog dunai kirándulásokat. És szorgalmasan fizettem a luxusadót. Abban az időben még motorcsónakkal is fel lehetett járni a Kis-Duna ágba, így rendszeresen felcsónakáztunk a Senki szigetére. Itt találkoztam Géczi Beri hajóépítővel és Farkas Gyuri életművésszel, akik nagy elánnal javasolták, hogy ezzel a felszereléssel induljunk el az un. adócsaló megbízhatósági túraversenyeken. Hát így kezdődött.
Dunaújvárosi egyesület nem lévén, először a Pestvidéki Gépgyár Sport Klubjában, majd annak megszűnését követően a szintén Budapesti Vízügyi SC-ben versenyeztünk. Közben Dunaújvárosban is megalakult egy vízi sport szakosztály, Tóth Laci bácsi irányításával, a Papírgyári SE keretében. Mivel helybeliek egyre többen foglalkoztunk motorcsónak sporttal, ezért igény merült fel egy helyi egyesület létrehozására. Ezért 1984-ben úgy határoztunk, hogy a dunaújvárosi motorcsónakos erőket egy egyesületben, a Dunaújvárosi Vízi Sport Clubban koncentráljuk. A megalakításban és a működtetés első időszakában az egyesület vezetését Andics Dodi vállalta magára, és az ő nevéhez fűzhető a dunaújvárosi motorcsónakázás hőskora is. A dunaújvárosiakon kívül az egyesülethez csatlakott Havasi Misi (Misi bácsi), Horváth Attila és Horváth Pista (Kókányok) és „haza” igazolt Kardos Ernő és Lukács János (Sütike). De sokat segített vízi ismereteivel és kapcsolataival Kuba Zoli és még sokan mások, akiket csak hely hiányában nem sorolunk fel.

Az évek során a motorcsónak szakosztály két ágon tevékenykedett: az egyik ág Andics Dodi vezetésével kiemelten a versenyek szervezésével és lebonyolításával foglalkozott, míg a másik csapat a versenyzéssel. A versenyző csapat az eltelt több mint 20 év alatt jelentős hazai és nemzetközi eredményeket ért el. Sorozatban a legjobb szakosztály címet hozta haza, számtalan hazai és nemzetközi cím és helyezés fűződik tagjainak nevéhez. A teljesség igénye nélkül ki kell emelni a Világ- és Európa bajnokok közül Cserni Bélát, aki az első VB címet szerezte hazánknak, Sándor Pétert, Mihaldinecz Rudit, Tábori Áront, Scerbinin Sergejt, Káldos Gyurit, Gősy Gergelyt, Galovics Lászlót, Ovchinnikov Alexet. A sport kategória mellett néhány éve új szakági versenyeken veszünk részt, az Endurance Pneumatics versenyeken, ahol a Hungaronyúl és a Hungarowolf csapatunk is szerzett már világbajnoki címet és helyezéseket.

Egyesületünknek időközben volt vitorlás szakosztálya is, jelenleg pedig a Sárkányszív sárkányhajó szakosztály működik a motorcsónakosokkal párhuzamosan.
(honlapcímük: http://sites.google.com/site/dvscsarkanysziv/)
A vízi sportok kiváló szórakozás és gyógyíthatatlan betegség, honlapunkon végigkövetheti a látogató egyesületünk történetét, eredményeit, létesítményeit, a versenyzés szabályait, feltételeit, különböző fényképeket és videókat talál működésünkről, eredményeinkről, szórakozásunkról. Aki kedvet érez a motorcsónakázáshoz és ezért hajlandó dolgozni is saját és az Egyesület eredményeinek érdekében, szeretettel várjuk, hogy kapcsolódjon be Egyesületünk életébe és fertőződjék meg ezzel a betegséggel.

Dr. Sándor Péter